Kovács Zsuzsa – Tükör-Képek.hu

“Hiszek az égi segítőimben, az univerzum támogató erejében. Ráadásul még egy halom segítségem is van: hallgatok az intuíciómra, igyekszem felismerni a jeleket, odafigyelek az esti zuhanyozás közben, vagy álmomban érkező gondolatokra, elemzem a számok energiáit, és olykor még tarot kártyát is húzok.  Hát ezért nincs szükségem üzleti tervre.”

Kovács Zsuzsa vagyok, Dunakeszin élek a családommal, 3 gyermekem van. 15, 5, és 2 évesek, a legkisebbel otthon vagyok még. Amikor épp nem főállású anyuka vagyok, akkor egy multinál dolgozom HR-esként. Nagyon szeretem a munkámat! Ez az első munkahelyem, az ott töltött -kimondani is hihetetlen- 18 év alatt rengeteg változást, szervezet átalakítást éltem át, több vezetővel dolgoztam, de a tevékenységem fókuszában mindig az emberek álltak. Mindkét fiam megszületése után 2-2,5 évvel visszatértem a munka világába. Van bátorságom azt gondolni, hogy negyedszerre is látna bennem valaki fantáziát.

Egyelőre otthon vagyok a kislányommal, Nórival, és még 10 hónapom van, hogy megvalósítsam a saját álmaimat. Ha sikerül amit elterveztem, akkor valószínűleg elköszönök a munkahelyemtől, és a saját vállalkozásomat építgetem tovább.

Bach virágterápiával és numerológiával 8 éve foglalkozom, de tavaly éreztem intenzíven először azt, hogy a családomon kívül másoknak is tudnék segíteni. Elsősorban azokra az anyukákra gondolok, akik otthon vannak a gyermekeikkel és számtalan nehézséggel kell megküzdeniük.

Numerológusként nem tudok elvonatkoztatni a számok energiáitól, elemezni szoktam a körülöttünk lévő helyzetet, lehetőségeket. A férjem már jól ismer, megértően fogadta, amikor tavaly bejelentettem, hogy vállalkozást indítok, mert eljött az ideje.

moments365_kovacszsuzsa2_web_wm

Világéletemben alkottam valamit, a kézműveskedés gyerekkorom óta kikapcsolódást, feltöltést jelentett. Az első nagy szerelem a tiffany volt. Kb. 15 évvel ezelőtt megláttam a csodaszép ólomüveg tárgyakat, és azonnal tudtam, hogy „én ezt akarom csinálni”. A tanfolyam elvégzése után szabadidőmben otthon készítettem a falra akasztható képeimet.  Nagyon szeretem tükörrel kombinálni a színes üveget, és amikor a vállalkozásom nevén töprengtem tavaly, szinte azonnal beugrott, hogy tükör-képek műhely legyen. A tükör nekem a folyamatos önreflexiót szimbolizálja az önismereti út jelképe számomra. Hisz mindenki, akivel életünk során találkozunk, tükröt tart nekünk, ezzel segít felismerni magunkban azokat a tulajdonságokat, amiket idegesítőnek, bosszantónak, vagy épp szeretetre méltónak, vagy kedvesnek tartunk másokban.

Nagyon sok anyukához hasonlóan engem is foglalkoztat az öko háztartás, igyekszem környezetbarát megoldásokat találni. Középső kisfiam kapcsán Waldorf közösséghez tartozunk, így az egyik anyuka révén tavaly megfőztem az első saját házi szappanomat. Az Élet néha megismétli önmagát. Most is így lett. Szerelem, tanfolyam, és az „én ezt akarom csinálni” életérzés. Fantasztikus élmény, amikor az ember megtervez egy szappanreceptet, összeválogatja a jobbnál-jobb olajokat, vajakat, próbálgatja a természetes színezőket, eszméletlenül finom illóolajokat, és a végén megszületik egy szemet gyönyörködtető ápoló szappan, amivel öröm a fürdés. Simogatja a testemet, és a lelkemet is. Ezt az érzést szeretném továbbadni mindenkinek.

A Waldorfos anyukákkal összejárunk manókat varrogatni, gyapjútündéreket készíteni. Ezeket aztán a különböző bazárokon az óvoda javára eladjuk. Nagy rajongója lettem a színes, puha gyapjúnak. És igen, az Élet ismételt. Szerelem, tanfolyam, és most csinálom. Szappanjaimat tűvel nemezelem, ezáltal egy különleges gyapjú borítást kapnak, ami lágyan dörzsöl, finoman masszíroz. Nemezelt virágokat, nyakláncokat, táskákat, kalapokat tervezek. A szivárvány minden színében. Itt az idő, érzem, tudom. Itt és most.

Olykor türelmetlen vagyok, szeretném minél hamarabb megélni, megvalósítani a terveimet. Tisztán látom magam előtt, hogy mit szeretnék csinálni. Ugyanakkor időből van a legkevesebb. Napközben csak akkor van segítségem, ha valaki Bach terápia, vagy numerológia konzultációra jön. Ilyenkor egy ismerősöm vigyáz Nórira. Egyébként nincsen mellettem segítség, egyedül viszem a háztartást.  Nagycsalád vagyunk. Délelőtt kettesben, délután kettőtől nyüzsgés, állandó kérdezés, párbeszéd, vita, alkudozás, egyezkedés. Mostanában egyik sem alszik délután. Heti minimum 35 póló, 70 db zokni, egyszerre legalább 15 pár cipő az előtérben. Soroljam még?  

A férjem este 7 körül ér haza, olyankor mindnyájan rajta lógunk. Őnélküle nem menne, az biztos. Időnként, amikor lelkesen tervezgetek, megkérdezi, hogy mi van az üzleti tervemmel. Tudom, hogy jót akar, de olyankor vitatkozni szoktunk. Igaza van, meggondolatlanul nem ugorhatok fejest a bizonytalanba. Hiába bizonygatom, hogy sikerülni fog.

Amikor a kicsik alszanak, és a nagy sem igényli a négyszemközti beszélgetést, akkor jön el az én időm.  Akkor készülnek a szappanok, és akkor nemezelem őket. Van már néhány megrendelésem. A délutáni kávémat mostanában vacsi előtt szoktam meginni, hogy sokáig friss legyek. Dolgozom, felnézek –  észre sem vettem, és már megint éjfél. Szerencsére a férjem is bagoly típus, így nagyjából közös az ütemünk.

A gyönyörű színezett üveglapjaim már néhány éve a szoba sarkában pihennek. Nappal nincs rá hely és idő, és este sem állhatok neki vágni, csiszolni. De ha minden jól megy, terveim szerint év végére meglesz a saját műhelykém, az én kis mesevilágom, ahol a magam ura lehetek, ahova bejöhetnek az emberek tanácsadásra, vagy csak egy kis beszélgetésre, miközben szabadon alkothatok, és megvalósíthatom az álmaimat.  Ja, és önmegvalósítás közben még pénzt is kereshetek. – Hogy a férjem is megnyugodjon.

moments365_kovacszsuzsa_web_wm

Epilógus

5 hónappal később… Közeledik az év vége, ami azt is jelenti, hogy a gyesem lejártáig eltelt a rendelkezésemre álló idő fele. Az időm fogy, mégis egyre kevesebb bennem a nyitott kérdés, bátrabban és egyre konkrétabban gondolok arra, hogy feladom a biztos, és jól fizető munkahelyemet, és fejest ugrom a kiszámíthatatlanba, a saját lábamra állok.

Az elmúlt öt hónap alatt óriási változások történtek az életemben. Azt hiszem az igazi változás akkor kezdődött, amikor elkezdtem komolyan venni magamat, komolyan gondolni azt, hogy megéri tűzön-vizen át képviselni a terveimet. Amikor már nem jövő időben, hanem jelenidőben fogalmaztam.   

Nem mondhatom, hogy egyenes út vezetett idáig. Voltak hullámhegyek, és völgyek, elbizonytalanodás, majd ismét nekilódulás. Többször rácsodálkoztam önmagamra. Önbizalom hiány? Elveszettség érzés? Tapasztalatlanság élmény?  Hát ezekre nem számítottam. Otthon, a társadalomban, a munkahelyi környezetben már jó ideje magabiztosan mozgok, annyi mindent láttam, és éltem át sajnos (vagy szerencsére), hogy már-már elhittem, hogy engem meglepni nemigen fog semmi.   Erre többször is megkaptam ezeket az érzéseket.

Rájöttem, hogy nem születtem marketingesnek, nem tudok honlapot építeni, keresőoptimalizálni, nem beszélem a salsesek nyelvét, nem érzem mikor kell számlát kérni, és mikor nem szabad, alig értem, amit a könyvelő mond, fogalmam sincs a gazdasági környezet kuszaságáról. Annyi az online információ, hogy hetekig csak olvashatnám őket, de akkor sem érteném, hiába tanultam valaha, és láttam otthon a családi vállalkozásban – nem tudom, hogy kell csinálni…  

Néha kifejezetten szerencsétlennek éreztem magamat.  Hogy mi vitt tovább? A hitem. A hitem magamban és abban, hogy jó a kitűzött cél, jó az útirány, tiszta a szándék, és majd kapok segítséget mindahhoz, amit én egyedül nem tudok megcsinálni. Fura, de azt kell mondanom, látom, hogy a hitem tényleg hegyeket mozgat!

Hiszek az égi segítőimben, az univerzum támogató erejében. Ráadásul még egy halom segítségem is van: hallgatok az intuíciómra, igyekszem felismerni a jeleket, odafigyelek az esti zuhanyozás közben, vagy álmomban érkező gondolatokra, elemzem a számok energiáit, és olykor még tarot kártyát is húzok.  Hát ezért nincs szükségem üzleti tervre. Tudom, hogy az emberek többsége szemében ez a stratégia némileg megmosolyogtató.

De vállalom, mert szeretném megmutatni, hogy így is lehet. Félelem, és görcsök nélkül, könnyedén, elfogadóan. Nekem ez a flow. Zöld hullám. Megyek, amerre a zöld jelzés mutatja. Ha pirosra vált a lámpa, fordulok. Nem küzdök, engedek. Közben persze rengeteget dolgozom, már rég nem napi két-három órát. Szeptember óta a kislányom a délelőttjeit egy tündér asszony felügyelete mellett tölti.  Ebéd után hazahozom a két kicsit, és onnantól mindent együtt csinálunk. Viszem magammal a kis utánfutóimat. A nagy közben bejárós lett Budapestre, kora estére ér haza, néha pedig napokig nem látom, ha az édesapjáékhoz megy. Rugalmasságot kívánó életem van.  Hálás vagyok érte, mert állandó mozgásban tart. Hálás vagyok az életemért. Amikor a gyerekek alszanak, és megyek betakargatni őket, megsimogatom az arcukat, megköszönöm nekik, hogy engem választottak anyukájuknak, és ismét elmondom, hogy szeretem őket. Minden nap. Néha még álmukban is felderül az arcuk.

Közben dőlnek, állandóan jönnek az ötletek. Kattog az agyam, márkanevet, címkét, díszdobozt, szlogent, logót, pecsétet, illatot, és hangulatot tervezek, és valósítok meg egyszemélyben. Tündéreket hívok életre, virágokat, díszeket készítek. Megtaláltam a Műhelyemet, minden szabad percemben az engedélyeket intézem. Visz a lendület, én meg engedem. Szeretem, hogy a magam főnöke lehetek, egyszemélyben ötletember és kivitelező, ahol én szabom a feltételeket. Ahol nem más mondja meg, mit kell csinálnom, gondolnom, vagy éreznem. Ahol önmagam vagyok, és önmagam maradhatok.

moments365_kovacszsuzsa3_web_wm

Kovács Zsuzsa – Tükör-Képek.hu

Web: www.tukor-kepek.hu

Facebook: Tükörképek Műhely

Vállalkozása előtt: HR szakember

Vállalkozó: 1 éve

15 éves és 5 éves fiúk, valamint egy 2 éves kislány édesanyja