Csíki Karolina – KarlaLina.hu

“Hogy mi segít a család és munka összeegyeztetésében? Mindig más. Néha a lemondás, a dolgok elengedése, néha a “csakazértis”.  És még egy, a legfontosabb: humor.”

moments365_karlalina3_web_wm

Három gyerekem van – nagyjából így is terveztük, de – a legkisebb azért megtréfált minket, elég sokat kellett rá várni. Multiban dolgoztam, egy sport áruházlánc kelet-európai visual merchandisere voltam. Jó helyről mentem el szülni – viszont a második terhességem alatt  megszűnt a magyarországi cég, nem volt hova visszamennem.
Közben a terhesség alatt elegem lett pár dologból, sok lett nekem a főváros, valahogy túl gyors volt minden … Nekem meg nyugi kellett, és ezt akartuk a gyerekünknek is. Jó ötlet volt egy vidéki kisebb városba költözni –szüleim is a közelben élnek, így segítségem is akadt, ha feltétlenül kellett.

A vállalkozás – hogy egyáltalán vállalkozzak! – a harmadik várandósságom alatt kristályosodott ki, előtte folyamatosan próbáltam visszatérni valahogy a multik világába. Ami egyébként egy totális melléfogás és szélmalomharc volt. Akkor még nem láttam át, hogy két gyerekkel értelmetlen dolog este 9-10-ig is nyúlható munkákba fogni. Valahogy azt hittem, hogy csak be vagyok lassulva, de majd felveszem a tempót és akkor majd hazaérek hozzájuk időben, vagy nem kell bemennem dolgozni mondjuk anyák napján…
Aztán a legkisebb megoldotta ezt a kérdést, mert nagyon hamar kiderült, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, így öt hónap fekvés alatt bőven volt időm a hogyan tovább-okon gondolkodni. Rengeteget tanultam közben – és azóta is. Nekem nem volt vállalkozói mintám. Az én környezetemben mindenki bejárt egy “rendes” munkahelyre. Muszáj volt egyfajta szemléletet is felszednem. Jó alap volt a  multi, de azért ide több, más kell. Nagyon vágytam rá, hogy olyan munkahelyem legyen, ami valóban rugalmas, és ahol értéket hozhatok létre, szabadon. Én valami olyat akartam, amiben megélhetem nap mint nap a kreativitásom. Képtelen voltam elfogadni, hogy az élet innentől csak ismétlődő, monoton és alulértékelt háztartási munkákat tartogat nekem.

Remek helyeken tanultam, 90%-ban online. Láttam, hogy a dolog működik, létezhet online munka, ami tökéletesen megfelel az elképzeléseimnek. Eleinte nagyon webdesigner akartam lenni, végül találtam magamnak mást … az a helyzet, hogy utálok kódolni, muszáj volt azt a részét letennem, hogy ne az legyen, hogy megint csak valami olyat veszek a nyakamba, ami inkább teher, mint öröm. Köthető is, meg nem is a webdesignhoz; a látvány, a dizájn, a dolgok megtervezése, kitalálása – az maradt.

Grafikus és tervező vagyok. Így külön. Azért szoktam így mondani, mert még véletlenül sem vagyok tervező grafikus. Viszont nagyon sokat rajzolok, néha analóg, sokkal gyakrabban digitális formában – és nagyon szeretem kitalálni, hogy hol és hogyan legyenek felhasználva a rajzaim.
Sok grafikai munkám volt, de nem elégítettek ki teljesen. Izgalmas és bőven tud kihívás lenni az alkalmazott grafika is, de túl sokat dolgoztam digitálisan és nekem nagyon hiányzott, hogy valahol olyan dolgok jelenjenek meg tőlem kézzel fogható formában, amikhez egyszerűen csak kedvem van. Ahol nincs megbízó, csak egy öltet és az, amit én kihozok belőle. Brandet építeni – ez lett a következő lépés. Így lett a KarlaLina, egy alapvetően online működő – saját grafikákra és ötletekre épülő, papírárukkal foglalkozó vállalkozás, ami folyamatosan fejlődik, bővül. A név egyébként az én gyerekkori és felnőttkori beceneveimből állt össze, már sok-sok évvel ezelőtt – kézenfekvő volt ezt használni, ebben benne vagyok, mindenestül.

Én remekül érzem  magam a bőrömben, de nem mondhatom el, hogy tökéletes egyensúlyban vagyok, inkább azt mondnám: minden oké. Azt hiszem, minden vállalkozó tudja, hogy van bizonyos ciklikusság, néha nagyon sok minden összejön, néha meg nyugisabb. Ez három gyerekkel sokszor felülíródik és amikor nyugira számítok, akkor is pörgés van – vagy ha azt hiszem, minden rám omlik mindjárt, akkor meg valahogy mennek a maguk rendjén a dolgok. Ezeket is meg kellett tanulni kezelni.
Hogy mi segít a család és munka összeegyeztetésében? Mindig más. Néha a lemondás, a dolgok elengedése, néha a “csakazértis”. És még egy, a legfontosabb: a humor. Ha a legpocsékabb nap után is ki tudom nevetni magam, akkor minden rendben van. Fizikailag hatalmas segítség az a heti egy nap, amikor a szüleim összeszedik az összes gyerekemet és elviszik őket “ottalvósba” – nekem az aznapi edzés meg a fejem kiszellőztetése kincset ér! A másik rendkívüli dolog az életünkben az emberi időben hazaérő férjem, aki remek apa, és hatalmas segítség nap mint nap!

A vállalkozásom ötletét egyébként – nyugodtan mondhatom így – kicsit szkeptikusan fogadta a környezetem. Nagyjából minden közelebbi rokonom és barátom meglepődött, hogy pénzt keresek azzal, amit csinálok. Ami azért vicces, tekintve a beletett energiát, időt, anyagiakat … Az viszont nagyon megerősített és sokat jelentett, amikor már kezdtem látni az ő elismerésieket is. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, és nagyon hálás vagyok ezekért. Arról fogalmam sincs, vannak-e ellendrukkereim, de őszintén; nem érdekel.
Már egyáltalán nem tudom magam elképzelni alkalmazottként. Ha “csak” a családomat nézem, akkor sem opció – ami időben szabadságot adna, az anyagilag nem túl fényes, ami meg esetleg megérné, az a szabadságom elvesztésével járna. Most én osztom be az időmet, igyekezve bekalkulálni minden tényezőt, ami csak jöhet.

Három elég különböző korú gyerek minden programja és a velük járó menedzselni valók (különórák, anya-taxi szolgáltatás, legyen itthon kaja, legyen mit felvenni, stb) nagyjából egy fél embert kívánnak.
A másik fele meg így megmaradhatok Én – és nem valakinek a beosztottja, hanem mint olyasvalaki, aki minden nap megélheti a kreativitását. Azért ez elég jó! :-)

moments365_karlalina6_web_wm

Web: www.karlalina.hu

Facebook: www.facebook.com/KarlaLina.KarlaLina